Spacefiles

űrkutatás, csillagászat és asztrofizika, képek, hírek, rövid kommentekkel

Egy majdnem tökéletes Einstein-gyűrű

2007.07.30. 18:49 fu

Belokurov és társai egy egyszerű eljárással felfedezett egy majdnem tökéletes Einstein-gyűrűt egy  fényes vörös galaxis (LRG) körül az SDSS adatbázisában:

A gyűrűt Kozmikus Lópatkónak nevezték el. Átmérője 10 szögmásodperc, ami elég nagynak számít. A lencséző galaxis tömege kb. 5 x 1012 naptömeg - nagyjából a Tejút tömegének tízszerese, vagyis óriási! Összehasonlításul itt egy másik lencse is, szintén az SDSS-ből, melyet véletlenül találtak meg, az úgynevezett "8 Órai Ív" (ti. akkor találták):


Ez kevésbée gyűrű alakú, felül 3-szor látjuk ugyanannak a háttérgalaxisnak a lencsézett képét, és alul mégegyszer. A lencse átmérője nagyjából hasonló, de a lencséző galaxis tömegét csak mintegy ötödére becsülik a Kozmikus Lópatkóénak.

  A tudományos publikáció

Szólj hozzá!

Címkék: gravitációs lencse

Bigelow második indítása

2007.07.30. 18:18 fu

Fényképek a Genesis II-ről, a Bigelow Airspace fejlesztés alatt álló emberi tartózkodásra alkalmas moduljának második prototípusáról, a Föld felett:




A modul (kismértékben) felfújható, a második képen a már felfújt belső tér látható. (A henger mérete a fellövéskor 4,5 m hosszában x 1.6 m átmérőjében, amely kiterjesztett állapotában 2,5   m átmérőjű lesz. 2007 június 28-án lőtték fel Oroszországból.

Néhány nagyobb kép  

2 komment

Címkék: űrállomás bigelow

A hszicsangi katasztrófa

2007.07.14. 11:49 fu

Képzeljük el, hogy 1996 február 15-e van. Délnyugat Kínában vagyunk, Szecsuán tartományban, 64 kilométerre Hszicsangtól, a Hszicsang Űrközpontban (Xichang Satellite Launch Center). Éjjel 2:50 van, és a rakétaindító álláson egy Long March 3B rakéta fellövésére készülnek, amely egy amerikai kommunikációs műholdat fog pályára állítani. A dolog azonban nem fog terv szerint haladni. Az eredmény katasztrofális lesz.
A rakéta rögtön letért a pályáról, vízszintesen kezdett repülni, majd becsapódott valahol egy falu közelében. Külön kellemetlen, hogy csak néhány hónappal azelőtt kezdődtek újra a fellövések, mivel 1995 januárjában is volt egy hasonló baleset, 6 halálos áldozattal. A kínai kormány szerint ebben a katasztrófában is csak 6-an haltak meg, és a sebesültek száma 50 - megfigyelők szerint az áldozatok száma akár tízszer vagy százszor ekkora is lehet. A két baleset részleteit néha összekeverednek, ahogy a weben való keresés közben tapasztaltam. Viszont a Discovery Channelen is volt egy összefoglaló róla:


Évekig semmilyen képet sem találtam erről a balesetről, jó hogy most már elérhetők ezek a videók. Valójában az egyetlen képsorozat egy  Amerikai Kormányzati Jelentésből származik. Miért készült ilyen jelentés? Néhányan aggódtak, hogy a kínaiak átvizsgálták az összetört amerikai műholdat és fontos technológiákhoz jutottak hozzá. Vizsgálat indult, és az ügyben szereplő amerikai cégek vád alá kerültek az exportszabályok megsértése miatt.






Kínaiak ide vagy oda (azóta például minden Long March fellövés sikeres volt), de jól mutatja ez az eset, hogy milyen fontos a fellövések lakatlan területekről, illetve fölött végezni. Egyébként általában a fellövéseknél van egy személy, aki a rakéta-önmegsemmisítő gombon tartja az ujját, amit szépen megnyom, hogyha az rossz helyre kezd tévedni. Azt nem tudom, hogy itt hiányzott-e ez a rendszer, vagy csak valamiért nem működött.

Szólj hozzá!

Címkék: kína videó baleset indítás

Aurora australis

2007.07.11. 16:05 fu


Íme egy többféle színű sarki fény képe, amely az űrsiklóból kinézve készült. Ez egy "déli fény", avagy auróra, amelyet az STS-111 misszió során Ausztrália fölül fényképeztek le, 2002 júniusban.

Szólj hozzá!

Címkék: auróra égbolt

Megint egy csillagfelszín

2007.07.11. 16:00 fu

Egy másik érdekes cikk csillagfelszín témakörben. A végén még megkedvelem őket.
A New Scientistben megjelent cikk szerint Kochukov et al. "időjárást" észleltek az alpha Andromedae-n. A csillagról ismert, hogy nagy a higanytartalma. Ezt azért lehet megmérni, mert a higany aboszorpciós vonalakként megjelenik a csillag spektrumában. Azonban nem feltétlenül egyenletesen oszlik el a csillag felületén. Sikerült elérniük, hogy a higany koncentrációjának eloszlását feltérképezték a csillag felszínén, a Doppler imaging nevű eljárással. A csillag forgása miatt (amely meglehetősen gyors, csak 2 nap egy teljes rotáció ideje), a csillagról érkező fény Doppler-eltolódást szenved (egy része pozitív, egy része negatív mértékűt, mivel a felszín egyes részei távolodnak, mások közelednek hozzánk, a forgás következtében). Ennek hatására a színképben lévő higanyvonalak széthúzódnak, egy széles profillá. Egy-egy adott Doppler hullámhossznál, vagyis a széles  profil egy-egy adott pontjának intenzitása megmutatja a hozzá tartozó sebességgel mozgó felszíni területek teljesn higanytartalmát. A vonalprofil persze még csak egy 1-dimenziós adat. A különböző időpontokban (mondjuk néhány óra eltéréssel, miközben a felszín valamennyit elfordul) készített spektrumokban különbözőek lesznek a profilok, a csillag megváltozott orientációja miatt. A kutatók tehát elvégezték ezeket a méréseket, majd a vonalprofil-idősorokat a 2-dimenziós csillagfelszínnek megfelelő térképpé alakították.

Ezek azok a térképek, néhány év eltéréssel:

Hát nem gyönyörű?


A konkrét cikk az astro-ph-n valójában inkább azzal foglalkozik, hogy a higanykoncentráció  eloszlása lényegesen megváltozott pár év alatt. Ez váratlan eredmény, mert erről a csillagról azt gondolják, hogy hiányzanak azok a szokásos mágneses mechanizmusok, amelyek ilyen kiegyensúlyozatlanságot eredményeznének. Ezért azt gondolják, hogy ezek a mozgó, változó "higanyfelhők" olyan folyamatok eredményei, amelyeket hagyományosan "időjárásnak" hívunk.

Szólj hozzá!

Címkék: csillag képalkotás

Arhív hold

2007.07.04. 19:34 fu


Ez nem egy roppant friss, Astronomy-picture-of-the-day minőségű holdfénykép. Mégis különleges: úgy tűnik, ez a valaha készített legelső felvétel a Holdról!

John W. Draper, egy amerikai vegyész készítette, aki a fotográfia korai formáival is kísérletezett. A felvétel 1839-ben készült.

Szólj hozzá!

Címkék: hold képalkotás

Altair - a "csillagtérkép" új értelme

2007.07.02. 10:31 fu

Régebbi hír, de úgy idekívánkozik, bár csillagok annyira nem szoktak érdekelni. Olyan nehéz elképzelni őket. (És különben is, csak pár ezer van ami szabad szemmel látható, jó körülmények között. Pedig a Nap ugyebár a Galaxis egyik spirálkarjában van, ahol sok a fényes csillag! Mi lenne ha kicsit távolabb lennénk, vagy mondjuk a Galaxis síkjától kissé távolabb? Vagy egy kicsit sűrűbb lenne a Föld légköre? Talán csak néhány csillagot látnánk szabad szemmel, a legfényesebbeket. Vagy egyet se. Vajon akkor is kialakult volna a csillagászat? Ki tudja... Asimov már biztos foglalkozott ezzel, szerette az ilyen kérdéseket) Szóval valahogy a csillagok olyan pontszerűek innen nézve. Nos, már nem mindegyik. Optikai interferometria segítségével térkép készült az egyik közeli fényes csillag, az Altair felszínéről.

Ez a csillag olyan gyorsan forog, hogy egészen lapult alakja van. (6-10 óra a forgásideje - a hasonló méretű Napé 25-34 nap) Ennek megfelelően, mivel az egyenlítőn meszebb van a felszín a középponttól, mint a sarkokon, ott hidegebb is. Itt a hőtérképe:


Az eredeti hír és a tudományos cikk.

Szólj hozzá!

Címkék: csillag képalkotás

Képalkotás csillagkísérőkről

2007.06.29. 02:05 fu

Hoppá :-) Új módszer halvány csillagkísérők "fényképezésére". Vegyünk egy nagyon fényes anyacsillagot, és tőle a digitális képen nem túl sok pixel távolságra egy halványabb kísérőt. (lásd a képen balra, alanyaink az AB Doradus A és C) Az ötlet egyszerű: az anyacsillag illetve a távcső által okozott képhibák, műtermékek hullámhosszfűggőek. Az ilyen pixelek között ott rejlik valahol a csillagkísérő fénye is - amelynek a helye viszont nem függ a hullámhossztól. Így aztán több hullámhosszban készítve képet, a szennyező fényt el lehet távolítani. És íme a példa: bal oldalon az eljárás előtt, jobbra: utána. Az utóbbi képről eltávolították az anyacsillagot.

Szólj hozzá!

Címkék: csillag kísérő képalkotás

Egy különös hold

2007.06.26. 02:27 fu

Körülbelül 40 km-es átmérőjével az Atlasz egyike a Szaturnusz kisebb fajta holdjainak. Ezt a képet készítette róla a Voyager 1 űrszonda 1980-ban:



A Cassini így látta 2006 októberében, 200 000 km távolságból:


Ebből a szögből nem túl különböző más szikláktól. Viszont itt van még két kép, amit a Cassini készített róla:



Konkrétan diszkosz alakja van (az utóbbi kép a pólus irányából készült). A pólusokon átmenő átmérője csupán 19 km, de az egyenlítőjén körbehalad egy hegygerinc, és az egyenlítői átmérője 38 és 46 km között van! Ha tetszik, nevezhetjük a Naprendszer legmagasabb hegységének - a holdhoz viszonyított arányaiban. A legvalószínűbb ok, hogy az Atlasz közel van a Szaturnusz A-gyűrűjének külső pereméhez. Amikor közel kerül hozzá (vagy inkább, ha valaha a múltban "belegázolt"), a gyűrű részecskéi elkezdek a hold egyenlítőjére hullani, "havazni". A gerinc akár keskenyebb is lehetne, ugyanis a szaturnusz-gyűrűk vastagsága csupán 5 és 50 méter közé esik! A hegyhát magassága viszont közel van az az Atlasz Roche-felületéhez, ami azt jelenti, hogy ha még több anyagot tennénk a csúcsára, azt már nem bírná megtartani: az az égitest tengelyforgásának hatására elszállna.

Emlékszem én, volt még egy hold arrafele, aminek néhány felszíni jegyének köze volt a gyűrűkhöz. A Iapetus nevű hold arról híres, hogy a menetirány felőli illetve ellentétes oldalai más színűek. (a menetirány felőli oldal fogalma azért értelmes itt, mert (akárcsak a Föld Holdja) az árapályerők hatására kötött forgású)

Ez a hold így néz ki (a Cassini szemével, 2004 december 31-én):



Ha közelebbről megnézzük, hát itt is van egy hegygerinc, mégpedig ismét az egyenlítőn! Ezeknek a jellegzetességeknek az eredetére több elmélet van, közülük az egyik (eredetiben itt olvasható : http://arxiv.org/astro-ph/0504653), röviden, szintén feltételez egy "ütközést" a Szaturnusz gyűrűivel.

Lehet, hogy néhány másik holdnak is van hasonló porrétege, vagy körhegysége, gerince.

Szólj hozzá!

Címkék: szaturnusz cassini űrszonda iapetus atlasz

Ceres & Vesta

2007.06.26. 00:54 fu



Ezek a Hubble Űrteleszkóp által készített legfrissebb képek a Ceresről és a Vestáról. Ez a két legnagyobb aszteroida a kisbolygóövben (a Ceres átmérője 1000 km), és mindössze két hét múlva indul a Dawn űrszonda meglátogatni őket. 4 évig tart majd az útja a Vestáig, ami körül eltült egy kis időt (pár hónapot), majd továbbáll és újabb 4 év múlva éri el a Cerest. Az égi mechanika furcsa következménye, hogy ilyen esetben, ha űrszondánkkal több égitestet is meg akarunk látni (és keringési pályára állni körülöttük), akkor a nagyobbat a végére érdemes hagyni, és a kisebbikkel kezdeni az expedíciót, még ha azt is kockáztatjuk ezzel, hogy ha menet közben romlik el a szonda (amire már volt példa), akkor a nagyobb (és ezért talán érdekesebb) égitestet elszalasztottuk. Fordítva azonban költségesebb lenne a küldetés, mivel a ha már egyszer pályára álltunk a nagyobb égitest körül, akkor több üzemanyagot emészt fel annak a gravitációját legyőzni és újra kiszabadulni.

No nem mintha a Vista nem lenne érdekes - valójában talán dobogós helyezett lenne a Naprendszer legfurcsább égitestjeinek versenyében. Itt látható a domborzati térképe:


Igazából talán a fenti fotón még jobban látszik. Miszerint egy akkora kráter van az egyik pólusán, ami majdnem akkora mint maga az aszteroida!

És végül íme a forgó Vesta (a valóságban kb. 5 óráig tart egy teljes fordulat):

Szólj hozzá!

Címkék: ceres vesta űrszonda aszteroida

Pazar északi fény

2007.06.25. 18:17 fu

Aurora borealis, Kanada, time lapse videó:

A wikipédiából (az angol verzióból, az bővebb):
A sarki fényt többnyire az atomi oxigén emissziója dominálja, ami zöldes fénylést eredményez (557.7 nm) és - különösen alacsonyabb energiaszinteken és nagyobb légköri magasságban - halvány vöröset (630.0 nm hullámhosszon). Mindkettő az atomi oxigén elektronjainak tiltott átmenetéből származik, amelyek a ritka ütközések miatt hosszú ideig megmaradhatnak és az auróra részeinek lassú (fél-egy másodperc)fényesedését illetve halványulását eredményezik. Sok más szín is megfigyelhetó - különösen az atomos illetve molekuláris nitrogéné (kék illetve lila). Ezek viszont sokkal gyorsabban változnak, feltárva az északi fény valódi, dinamikus természetét.

Kár, hogy a többi színnel nem találtam videót.

Ezen a képen alighanem a különböző magasságban világító oxigén látható:

A fönti videónegyébként háromféle furcsa fényjelenség látható (a sarki fényen kívül :-)). Jó játék kitalálni, melyiket mi okozza... Akár fizikaórára is.

Na ebben van egy kis rózsaszín fénylés, az elején, bár nem olyan sokkoló. (viszont nincsenek benne pöttyök meg fénycsíkok)

1 komment · 17 trackback

Címkék: auróra égbolt

süti beállítások módosítása