A New Scientistben megjelent cikk szerint Kochukov et al. "időjárást" észleltek az alpha Andromedae-n. A csillagról ismert, hogy nagy a higanytartalma. Ezt azért lehet megmérni, mert a higany aboszorpciós vonalakként megjelenik a csillag spektrumában. Azonban nem feltétlenül egyenletesen oszlik el a csillag felületén. Sikerült elérniük, hogy a higany koncentrációjának eloszlását feltérképezték a csillag felszínén, a Doppler imaging nevű eljárással. A csillag forgása miatt (amely meglehetősen gyors, csak 2 nap egy teljes rotáció ideje), a csillagról érkező fény Doppler-eltolódást szenved (egy része pozitív, egy része negatív mértékűt, mivel a felszín egyes részei távolodnak, mások közelednek hozzánk, a forgás következtében). Ennek hatására a színképben lévő higanyvonalak széthúzódnak, egy széles profillá. Egy-egy adott Doppler hullámhossznál, vagyis a széles profil egy-egy adott pontjának intenzitása megmutatja a hozzá tartozó sebességgel mozgó felszíni területek teljesn higanytartalmát. A vonalprofil persze még csak egy 1-dimenziós adat. A különböző időpontokban (mondjuk néhány óra eltéréssel, miközben a felszín valamennyit elfordul) készített spektrumokban különbözőek lesznek a profilok, a csillag megváltozott orientációja miatt. A kutatók tehát elvégezték ezeket a méréseket, majd a vonalprofil-idősorokat a 2-dimenziós csillagfelszínnek megfelelő térképpé alakították.
Ezek azok a térképek, néhány év eltéréssel:
Hát nem gyönyörű?A konkrét cikk az astro-ph-n valójában inkább azzal foglalkozik, hogy a higanykoncentráció eloszlása lényegesen megváltozott pár év alatt. Ez váratlan eredmény, mert erről a csillagról azt gondolják, hogy hiányzanak azok a szokásos mágneses mechanizmusok, amelyek ilyen kiegyensúlyozatlanságot eredményeznének. Ezért azt gondolják, hogy ezek a mozgó, változó "higanyfelhők" olyan folyamatok eredményei, amelyeket hagyományosan "időjárásnak" hívunk.
